Áldott
enyhet ígér a megnyúló árnyék,
Leheletkönnyűen
közelgő fuvallat,
Mélyzöld
tüzű levél moccanatlan áll még,
Oltalmazó
fészek víg madárdalt hallat,
Suttogó
fűzfaág nagy titkokról vallhat.
Temérdek
gyermekét játszani engedi,
Álmot
aranyporral fest a fellegekben,
Járt
ösvények nyomát fátylával elfedi,
Rőt
lombkoronáján fény táncol mind szebben,
Arany
díszruhája nehéz fénnyel lebben.
Hólepte
bálterem víg táncban gomolyog,
Uszálynak
jéglepel hull alá a fákra,
Libbenő
hókristály-keringő kavarog,
Lassan
újabb pehely telepszik az ágra.
Ódon
lélek lebben át a boldogságba.
Lágy
madárdal ruhát öltenek most a fák,
Eleven
fehérrel fest felhőt az égre,
Virágkoszorút
kap mind a szűzi faág,
Égszínű
tótükrön egy hullám kél éppen.
Lélek
ébred újjá a remény színében.